NAGY LÁSZLÓ 75 ÉVES LETT

Klubunk kilencszeres bajnok, 25-szörös válogatott olimpiai bajnok labdarúgója október 21-én lett 75 éves. Játékosként a klubhűség mintaképe volt, 1968 és 1983 között 355-ször lépett pályára az NB I-ben, itthon a legfelsőbb osztályban csak az Újpest színeiben játszott, később vezetőedzőként is irányította az UTE felnőttcsapatát.

Nagy László 1949. október 21-én született Buzsákon. Gyermekként több sportágba is belekóstolt: volt asztaliteniszező és kézilabdázó is, mire 13 évesen a Fonyód labdarúgócsapatához került. 1965-ben aztán az Újpest – Bene Ferenc segítségével - szerződtette a fiatal tehetséget, innentől megszakítás nélkül 18 éven át szolgálta a lila-fehéreket.

A Megyeri úti stadion villanyvilágításának avatásán, az Újpest–Vasas (3:0) találkozón mutatkozott be a legjobbak között 1968. április 21-én. Azon a meccsen Káposzta Benő, Noskó Ernő mellett Bene Ferenc és Fazekas László sem léphetett pályára. A csatársor így állt fel: Juhász Péter, Göröcs János, Kuharszky Béla, Dunai II Antal, Nagy László. Az ünnepelt így emlékszik első NB I-es meccsére.

„Sosem felejtem el azt a napot. Április végét mutatták a naptárak, és Baróti Lajos, a legendás edző azt mondta nekem: Kicsi, úgy készülj, lehet, hogy játszol este a Vasas ellen. Fordult velem egyet a világ, aztán amikor valóban bekerültem a keretbe, megálltam az öltöző ajtaja előtt, és azon tanakodtam, csókolommal köszönjek-e – még tizenkilenc sem voltam, lelkes gyerek, aki épp élete nagy lehetősége előtt állt. Amíg ott tanakodtam, megjött Szentmihályi Antal, a kapus, és valósággal belökött az öltözőbe, miközben barátságosan rámförmedt, hogy menj már te gyerek, hiszen közénk tartozol. Azon az estén avatták a Megyeri úti stadion villanyvilágítását, és a tabellát vezető, bombaformában lévő Vasas érkezett hozzánk. Itt van előttem, ahogy Göröcs Titi félig komolyan azt mondja Farkas Jancsinak, az angyalföldiek világklasszis csatárának: na Cigány, legyen iksz, látod mennyi hiányzónk van. Mire Jancsi, akit szeretetből becéztek Cigánynak, nevetve mondta, győzni jöttünk. És úgy is viselkedtek, az angyalföldiek öltözője olyan volt, mint egy diszkó, zene szólt, jókedvűen nevettek, aztán tartalékosan is elvertük őket három nullára, a második gólt én lőttem, és azon az éjszakán minden bizonnyal én voltam a világ legeslegboldogabb embere. Ez volt életem első NB I-es mérkőzése.”

A meccs után Baróti Lajos vezetőedző természetesen többször is bizalmat adott neki, döntése helyességét pedig a magyar válogatott háza táján sem vitatták. Olyannyira nem, hogy Lakat Károly szövetségi kapitány a mexikói olimpiára készülő nemzeti csapatba is meghívót küldött neki. A mindössze 19 éves fiatal alig 10 felnőtt első osztályú mérkőzés után máris az olimpián találta magát. Legnagyobb erőssége a rugalmassága volt: társaival ellentétben több poszton is remek teljesítményre volt képes a bal oldalon.

A balhátvédként és balszélsőként is bevethető játékos Salvador ellen léphetett pályára először címeres mezben, majd további három alkalommal volt kezdő a mexikói tornán – köztük a döntőben, Bulgária ellen. A mérkőzés finoman szólva sem hozott futballünnepet – a rendkívül durva találkozón 5 gólt és 4 piros lapot láthatott a közönség. Bár a bolgárok szerezték meg a vezetést, a magyar válogatott 4-1-re fordított, és megvédte ötkarikás bajnoki címét. Nagy László ezzel gyakorlatilag előbb vált olimpiai bajnokká, mint stabil játékossá a magyar első osztályban.

Megdöbbentő, hogy az 1968-as olimpia döntőjében szerepelt magyar válogatott tagjai közül már csak a négy újpesti él: Noskó Ernő, Fazekas László, Dunai Antal és Nagy László.

„Igyekszünk tartani a kapcsolatot egymással mi régiek, mi öregek. Egyébként is hagyomány, hogy ha csak tehetjük, együtt ünneplünk. Régen is így volt ez, Tóth Andrisnak szeptemberben, Fazekas Lacinak, Zámbó Sanyinak, nekem és Pető Gábor gyúrónak októberben van a születésnapja, úgyhogy Göröcs Titi ilyenkor mindig azt mondta, na fiúk, irány a Kisbojtár, és mi ott koccintottunk, resztelt májat ettünk. Jó csapat voltunk, igazi baráti társaság. Akik még élnek, most is együtt ünnepeltek.”

1983-ig tartó újpesti karrierje alatt összesen 355 mérkőzésen ölthette magára a lila-fehér dresszt, az élvonalban 94 gólt szerzett. Elsőként 1969-ben ünnepelhetett bajnoki címet – ezt csapatával zsinórban hatszor védte meg. Végül kilenc bajnoki serleggel, öt Magyar Kupa-győzelemmel, és egy 1974-es BEK-elődöntővel a háta mögött mondott búcsút a Megyeri útnak. További egy évig a svájci Locarno csapatában futballozott, majd véget vetett profi karrierjének.

Legendás játékosunk edzőként is maradandót alkotott, megfordult az MTK-nál, a BKV Előrénél, a Kecskemétnél, a Siófoknál és Felcsúton is, számunkra a legfontosabb mégis az, hogy pályaedzőként dolgozott az 1990-ben aranyérmet nyerő Újpesttel, az 1996-97-es szezonban pedig ezüstérmet szerzett a csapattal vezetőedzőként. Emellett szintén vezetőedzőként lerakta az 1998-ban bajnoki címet szerző UTE alapjait is, amellyel végül korábbi pályaedzője, Várhidi Péter ért fel a csúcsra. 

Nagy Lászlót 75. születésnapja alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök, aki a Felcsútnál labdarúgóként a tanítványa volt, levélben köszöntötte. A lila-fehér család nevében mi is szívből gratulálunk legendánk születésnapjához, Isten éltesse sokáig!

#hajrálilák

fotó: Pozsonyi Zita