Dátum: 2018 október 15. (hétfő) | Teréz

hírek

Polyák Attila az Athletic Club Miami szakmai igazgatója

Labdarúgás szakosztály 2018-08-29 Megtekintések száma: 224

34 éves múltam, nem szeretnék elmenni Újpestről, az UTE-tól, ahol 12 évig játékos, 12 évig edző voltam - kezdi in medias res Polyák Attila. Ami célokat itt  évről évre magam elé tűztem, azt mind el is értem. Szeretnek, elismernek, mindenben kikérik a véleményem, 24 év alatt példaképpé tudtam válni a játékosok számára. Tárt karokkal várnak vissza. Kell ennél több?

            Hogy miért készülök mégis az USA-ba? Egyetlen cél van, amit itt nem érhetek el: hogy kipróbálhassam magam külföldön. Hogy aztán többként térhessek vissza (nem csak a nyelvismeretre gondolok). Mindenképp szeretnék hazajönni, s 100 %, hogy csakis az UTE-hez.

            Igen, megvan bennem ez a bizonyos UTE-DNS. A hűség, a büszkeség. Ezt képviselem. Újpesten egy jó értelemben vett különbözőségérzés van bennünk. Ez több lokálpatriotizmusnál. Egészen különleges életérzés, amikor magadra húzod a lila mezt,  felmész a pályára, és beleállsz a meccsbe. Abban a játékstílusban, ami csakis az Újpesté: Szusza, Várhidi, Dunai, Noskó, Juhász P., Zámbó, Göröcs, Bene, Fazekas, Nagy L., Tóth J., Tóth A., Törőcsik - ki ne tudná órákig sorolni a neveket? Akik rendszeresen a világ és Európa legjobb 16 csapata között játszottak, olimpiai bajnokok, döntősök, érmesek.

            Számomra így magától értetődő minden, ami a legfontosabb a futballban: a gólratörő játék, a mindig győzni akarás, az idetartozás, a hűség, s mindezek büszkesége. Aki focizott vagy dolgozott itt valaha, ezt azonnal megérzi, és garantált, hogy sosem feledi. A játékosaimnak is először ezeket adom át, s később sem hagyom, hogy bármilyen nehéz vagy kétséges helyzetben is megfeledkezzenek ezekről. 

UTE 2003: ők a legsikeresebb korosztályom. Négy éven keresztül (U11-14) nevelhettem őket. Talán nagyképűség nélkül mondhatom,  hogy utolsó évre  sikerült kinőnünk az egyik legjobb csapattá magunkat - nemcsak az UTE-ban. Hazánk talán legrangosabb korosztályos tornáján, a Nike Kupán  ahol az Újpest 15 éve nem jutott döntőbe, 2. helyen végeztünk a Videoton FC,Puskás Akadémia, Diosgyőri VTK és MTK csapatait is legyőzve. De határon kívül is sikerült letennünk a névjegyünket. Slovan Bratislava, MFK Ruzomberok, Tatran Presov, Rapid Wien, Udinese: ezen ellenfelek közül egyetlen sem tudott fölénk kerekedni. Egyedüli vereségünk a Dinamo Zagrebtől volt. Mindezt tettük úgy, hogy a négy év alatt a 16 játékosunkból 9 hat-hétéves korától itt futballozik, 5-6 játékos az első évben érkezett mikor átvettem a csapatot. Tehát végigmentek az UTE nevelési folyamatán, és szinte alig volt fluktuáció. Míg a többi klubnál szinte teljesen kicserélődött a játékosálomány. A legnagyobb eredményünk mégis az, hogy sok-sok év után az U15-ös bő válogatott keretnek 5-6 játékost is tudtunk adni egyetlen csapatunkból. Közülük 2-3 játékos azóta is folyamatosan kerettag a magyar válogatottnál. Ezeknek a gyerekeknek 85%-a most is az UTE csapatait erősíti, sokuk idősebb korosztályokban is a legmeghatározóbb játékos. Sztojka  Dominik például 13-14 évesen volt gólkirály az U17-esek között. Ő jelenleg az egyik legtehetségesebb UTE-játékos. Emellett a hűség példaképévé tudott válni klubunkban, pedig folyamatosan bombázzák, csábítgatják őt és szüleit. Mégis kitart szeretett kerületénél és csapatánál. Hogy miért? Válogatott kerettag, minden évben gyakorlatilag előre boritékolható gólkirályi cím (U14 kiemeltben 49 gól, az említett U17-es bajnokságban  25 találat). Folyamatos játéklehetőség, fejlődés és a szeretet, amit nap mint nap kap ebben a nagy családban.
 

MILYEN EDZŐNEK LENNI ÚJPESTEN? HOGYAN TUDOD ÖSSZEFOGLALNI AZ EDDIGI MUNKÁD?            

            Szerencsém van, mert itt mindig hagytak dolgozni. Máshol 30 éve nem tud végigmenni szinte egyetlen folyamat sem. Ez nagyon súlyos probléma mind a klubok, mind a válogatott esetében. Lehet, sokakat meglep, ám korábban 8-10 éven keresztül az UTE-nek nem voltak korosztályos válogatott játékosai. Hálás vagyok, hogy az én négy évig nevelt csapatomból 3-4 srác az lett.

Mert a lényeg csakis ez: hogy évente minden jelentős klubtól jöjjön ki 3-4 első osztályú, válogatott játékos. Közülük aztán már úgyis lesznek nemzetközi szintűek. Ehhez képest huszadrangú, senkit és semmit nem igazol, ki hanyadik az aktuális utánpótlás-bajnokságban. Ha bajnok is vagy, abban csak egy a biztos: hogy nálad akkor a többiek gyengébbek voltak. De ettől Te még nem vagy jó, s meg sem érkeztél. Valamit nem elértél, hanem elkezdtél.

            Gyorsan eljutottam a magyar futball évtizedes bajaihoz. Azt hiszem, a legnagyobb, a legfájóbb gond az, hogy a szakmánk régóta nem egységes. A megosztottság. Mindenki minden nap saját, lokális, egzisztenciális érdekeit nézi, védi. Így nem lehet nemzetközileg versenyképes futballt csinálni. Ez az ország túl kicsi ahhoz, hogy ne tudjunk egymásról.

            Nemrég a svájci rendszerről szerezhettem tapasztalatokat. Ott  kiválasztották, eldöntötték, mi az ő útjuk, mit akarnak. Az egész U-nevelésben ugyanazok az alapelvek, a futball- és játékfelfogás. Mindenhol mindenki ugyanazt a képzést csinálja, persze különböző szintű játékosokkal. A legjobbaknak létrehoztak négy központot. Nem véletlenül hatékonyabb, mint jelenleg a miénk.

            Ugyanakkor örömteli tendencia Magyarországon, hogy ma már egyre több jó szakember marad az utánpótlásban, mivel jobban megfizetnek bennünket. Nem úgy, mint korábban évtizedeken keresztül. Így lehetőségünk nyílik olyan vállalásokra is, mint például a miénk, az UTE-nél, ami szinte egyedülálló az országban, amit csak mi adunk: az utánpótlás “B” csapatok fenntartása (mi nem így, hanem lila és fehér csapatoknak nevezzük). Ráadásul úgy tudom, új szakmai igazgatónk, Bordán Csaba koncepcionális továbbfejlesztést hoz ebben is. Ez felbecsülhetetlen, hisz így mi 14-15 éves korig adunk időt a gyereknek kinőni magát. A nemzetközi tendenciák is ezt igazolják. 

EGY KELETI KÖZMONDÁS SZERINT "A TENGERRŐL A HALÁSZT KÉRDEZD": MI A BAJ A MAGYAR KÉPZÉSI RENDSZEREKKEL, ATTILA?             

            Sommásnak tűnhet a véleményem, de Magyarországon valójában nincs utánpótlás-nevelés. Hogy mi alapján mondom ezt? Nagyon egyszerű: a rendszer nem adja meg a lehetőségét a teljesítménynek. A versenyrendszeren például azonnal változtatnék. Ugyanis nem lehet benne fejlődni.

            Hogy kik a legügyesebb srácok, azt bárki ki tudja választani, aki sok meccset, sok jó játékost látott, és persze valamilyen szinten maga is focizott. Ez nem utánpótlás-nevelés. Egyéni sportágakban miért vagyunk jók? Mert hosszú-hosszú évekig ugyanaz az edző, ugyanaz a team képzi, neveli, készíti föl a versenyzőt. Ezzel szemben a magyar futballban sajnos az a jellemző, hogy a játékos nem biztos, hogy pontosan tudja, mit csináljon a pályán egy játékszituációban. Akár labdával, akár anélkül. Miért? Mert Lajos bácsi ezt mondja és követeli, Géza bácsi pedig azt. Egyik szezonban így van, a másikban úgy. Aztán mindegyik stornó, mert jön a harmadik, majd a sokadik bácsi. Se vége, se hossza. Az idő eltelik, mások átgondolt koncepciókra épülő rendszerekben elhúznak mellettünk. Sok tehetséges gyerek marad így hoppon (mert rengeteg tehetséges gyerek van ma is!), vagy megelégszik azzal, amit itthon ennyivel el tud érni. Úgy gondolom, ha valamit ilyen látványosan nem jól csinálunk, akkor először is nyilván személy szerint én, az edző nem csinálok valamit jól. Könnyű a játékosban meglátni a hibát, de az már csak következmény. A magyar gyerekek igenis tehetségesek, eredményessé és sikeressé tehetők!

UTE 2006

UTE 2006 (U12), az eddigi legfogékonyabb csapatom. Velük a tavalyi szezonban tizenkét tornán-kupán szerepeltünk, ebből tízszer szereztük meg az 1. vagy a 2. helyet, a Champions Trophy európai döntőjén 3.-ak lettünk, plusz volt egy 6. hely.
 

Ezek a Champions Trophy európai döntőjén megszerzett 3. helyünk képei. Több, mint 300 csapat és 15 ország indult, olyan klubok képviseltették magukat mint a Liverpool (ENG), Crvena Zvezda (SRB), Sturm Graz (AUT), NK Osijek (CRO), Steaua Bucuresti (ROM), Videoton, Diósgyőr, német, román, török, bosnyák stb. csapatok. A torna Legjobb Kapusa Petroff Zsombor (UTE) lett.
 
 
PONTOSAN HOVÁ MÉGY AMERIKÁBA, MI LESZ A DOLGOD?            

             Az USA-ban a soccer csak a 3-4. helyen áll a sportágak népszerűségi listáján. Egy 2013-ban alapított, jelenleg 90 gyerekkel dolgozó magánklub, az Athletic Club Miami alapító tulajdonosa, Pásztor Gábor kért fel szakmai vezetőnek. 3 év múlva 3-500 játékos kell fozizzon a klubnál (vagyis legalább annyian, mint most az UTE Akadémián), profi szellemiséggel. Erre szerződtem. Feladatom emellett az edzőképzés (mint bárhol a világon, ott is kevés a jó edző), plusz lesz két saját csapatom. Úgyhogy ott sem fogok tétlenkedni. 3 évben egyeztünk meg, egy év múlva megnézem, mennyit tudtam megvalósítani abból, amit vállaltam. Várom már, hogy  megmutathassam, mit tudok, és közben nyitott vagyok arra, ami ott vár rám. Mindig 3-4 évet vagyok egy csapatomnál, ennél többet csak indokolt esetben tartok optimálisnak. Persze ez most azért más helyzet, meglátjuk. 

ENNYI TAPASZTALATTAL, ENERGIÁVAL MIT JAVASOLSZ AZOKNAK A JÁTÉKOSOKNAK, AKIK OLVASSÁK EZT AZ INTERJÚT ÉS IMÁDJÁK A FUTBALLT?

            Hogy minél többet fociznak, annál ügyesebbek lesznek. Ha valaki csak edzéseken foglalkozik a futballal, az nagyon kevés. Ha pedig ott is csak elvan, akkor ő már be is fejezte a játékos-pályafutását. 60 évvel ezelőtt vagy múlt héten a strandon elég volt, hogy jobb játékos vagy a többinél. De ma már ezzel semmire sem jutsz.

            Mindig, minden helyzetben győzni akarj. Ha épp nem sikerül, rajtad ne múljék. Előfordulhat, hogy egy párharcban, egy szituációban az ellenfeled jobb, gyorsabb vagy erősebb nálad, de rögtön keresd, mégis hogyan győzheted le a saját fegyvereiddel. 

            Mert a legfontosabb a futballban a mentalitás. Szerintem kb. 60%. Az összes többi együtt 40. Idehaza viszont gyakran látom, hogy szülő oldja meg a gyerek feladatát. Így a gyerek eszköztelen, tapasztalatlan lesz, vagyis kiszolgáltatott és esélytelen hasonló helyzetekben: tehetetlennek, gyengének, lassúnak bizonyul, feladja. Pontosabban átadja, áthárítja a saját feladatát és  felelősségét.  Kérdem én: kinek jó ez? Az ellenfélnek biztos. Igen, Magyarországon jelenleg a gyermek-szülő-edző hármason múlnak a dolgok. Nem azon, melyik klubban futballozik a srác. Az igazi tehetség úgyis utat tör magának. A futball mindenhol játék, a néző szórakoztatását szolgálja. Az igazi élmény, ha minél több gólt lövünk, ez a lényeg. 

MILYEN UTE AKADÉMIÁT SZERETNÉL LÁTNI, AMIKOR VISSZAJÖSSZ? 

            Először is ugyanilyet, mint a mostani: hogy amit elértünk, minden működhessen tovább.

            Másodszor pedig hogy miközben fejlődik, ne feledje az eddigieket. Mert miközben halad előre, épp ezáltal közeledik saját legjobb hagyományaihoz, a neves elődökhöz. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, az országban szinte egyedülálló, ahogy az UTE-ben mi törődünk a gyerekekkel. Ez nagyon ritka. Eligazolt játékosaink többsége hamar megbánja, hogy elment tőlünk (még ha szégyell is ezzel szembenézni vagy ezt nyíltan vállalni). Nyilván nem azt mondom, hogy mi itt tökéletesek vagyunk. Távolról sem. De azt igen, hogy odafigyelünk a gyerekekre. Elsősorban persze a játékos tegyen azért, hogy megkapja és megragadja a lehetőségeit. Tűzzünk ki személyes célokat világosan, következetesen, elköteleződve. Hűséggel a játékhoz, az újpesti futballhoz. Edzőként, szekcióvezetőként mindent megteszek, hogy a játékosaim ne menjenek el a klubtól. De ugyan miért is mennének el Újpestről itthon? A külföld, az természetesen más ügy. De oda is csak azért, hogy hazahozzák a tapasztalataikat. Smile

ATTILA, KÖSZÖNJÜK AZ INTERJÚT. SZAVADON FOGUNK, S FÉL ÉV MÚLVA MEGKÉRDEZZÜK: HOVÁ JUTOTTÁL KINN, ILLETVE HOGY LÁTOD ONNAN AZ UTE AKADÉMIÁT.

Örömteli, eredményes, sikeres munkát kívánunk Neked: visszavárunk!

 

 

             

 

Sportolj velünk az UTE szakosztályaiban!

1%

Mi az, amivel megőrizheted a gyermekeid egészségét?
Mi az, amivel segítheted olimpikonjaink felkészülését?
Mi az, amivel segítheted kedvenc klubodat?
Mi az, amit igyen adhatsz tavalyról?

UTE az utánpótlásért Adószám: 18165159-1-41